Sillye Gábor (1817. március 21. – 1894. január 17.)

(hajdu-hadházi)

ügyvéd, volt országgyűlési képviselő és hajdukerületi főkapitány, S. János és Kocsis Klára fia, szül. 1817. márcz. 21. Hajdu-Böszörményben; tanult 1831. nov. 7-től helyben, 1833 őszétől négy évig Debreczenben, hol a jogi tudományokat végezte; azután Nagyváradra ment, a hol a központi szolgabiróságnál, majd a megyénél kiadó lett; 1843. Beöthy Ödön mellett országgyűlési irnok volt Pozsonyban. Az országgyűlés vége felé felesküdött a királyi táblához jegyzőnek és az ügyvédi vizsgát Pozsonyban kitüntetéssel tette le. Dolgozott az akkori pozsonyi Hirnök szerkesztőségében is. Előbb Pozsonyban ügyvédkedett, 1847-ben Hajdu-Böszörménybe költözött, hol 1848. jún. országgyűlési képviselőnek választották. Nem sokára azonban a nemzeti kormány kormánybiztosnak nevezte ki a Hajdu-kerületbe katonaállítás végett. Ő szervezte az 52. és 53. Bocskai zászlóaljakat és a 16. huszárezredet. 1849-ben a Hajdu-kerület főkapitányává és a nemzetőrség főparancsnokává neveztetett ki. A világosi fegyverletétel után bujdosott az Érmellékén, míg végre Kólyon 1850. márczius 24. Gönczy Pál vendégszerető házánál letartóztatták; onnét Debreczenbe, Nagyváradra és Pestre a Neugebäudeba szállították; hol jún. kötél általi halálra ítéltetett, melyet tízévi várfogságra változtattak, ebből hét évet Olmützben és Josephstadtban kitöltött. Fogságában megtanult angolul, francziául, olaszul és németül. Fogságából 1856. decz. 8. kiszabadulva, az országos gazdasági egyesületnél mint a Gazdasági Lapok segédszerkesztője működött. 1857-ben, a gazdasági egylet újraszervezésekor másodtitkárrá választatott meg és tevékeny részt vett a mezei gazdasági könyvek, különösen az angol haszonbérletről írt munka szerkesztésében. 1861. jan. 9. a hat hajdú városban hajdúkerületi főkapitánynak választották; ezen tisztséget 1875-ig viselte, midőn a Hajdu-kerület Hajdu-megyébe olvasztatott be. A koronázás alkalmával ő vezette Budára a hajdukerületi küldöttséget. 1875. márcz. Debreczen város főispánjává neveztetett ki, a hol csak 1876. augusztusig maradt. Azután még egyszer fellépett mint mérsékelt párti képviselő, de megbukott. Végre teljesen visszavonult a magánéletbe. Mint főkapitány sok jóindulattal viseltetett szülővárosa iránt; létesítette a birtokossági takarékpénztárt, iskolát építtetett és megkezdte a tagosítást; a helybeli ref. egyház gondnoka és az Alsó-Szabolcs hajduvidéki ref. egyházmegye segédgondnoka volt. Meghalt 1894. jan. 17-én Hajdu-Böszörményben.

Czikke az Életképekben (VII. 1847. A pozsonyi árvíz 1747-ben).

Munkái:

Ø Szózat a Hajdukerület ügyében. Pozsony, 1847.

Ø A pozsonyi II. számú nemzetőrség szabályai, a tisztikar névsorával és hadgyakorlati parancsszavakkal. U. ott, 1848.

Ø Városi titoknok, vagyis törvénykezési kézikönyv. Királyi és más városokbeli hivatalnokok és ügyvédek, mint szinte magánosok használatára. U. ott, 1848.

Ø Esküdtszéki eljárás és sajtóügyi utasítás a törvényhatósági elnökök számára. Az igazság- és belügyi miniszterek által kiadott rendeletek után kiadta. U. ott, 1848.

Ø Jegyzéke a magyar gazdasági egyesület 1859. jún. 5–8. napjain a régi füvészkertben rendezett gazdasági eszköz- és gépkiállítása tárgyainak. A beérkezett nyilatkozatok nyomán összeállította ... Pest, 1859.

Ø Jegyzéke a magyar gazdasági egyesület köztelkén 1860. jún. 8–6. napjain rendezett juhkiállítás és 1860. jún. 2-ára Tótmegyerre kitűzött eke-verseny tárgyainak. A beérkezett nyilatkozatok nyomán összeállította ... U. ott, 1860.

Ø Szabályrendelet a Hajduvárosok mint helyhatóságok részére közigazgatási és törvénykezési tekintetben. Összeállítva a törvények, törvényes gyakorlat és felsőbb rendeletek alapján. Debreczen. 1863.

Ø A nagym. m. kir. helytartótanácshoz hivatali alázatos jelentése a Hajdukerület főkapitányának. U. ott, 1864.

Ø Előterjesztés és vélemény a böszörményi Hajdu-birtokosok sérelmei orvoslása tárgyában. U. ott, 1864. Térképpel.

M. Hirlap 1851. 581. sz. (Haditörvényszéki ítélet.)

Szinnyei Könyvészete és Bibliogr.

Pallas Nagy Lexikona XVIII. 569. lap.

Vasárnapi Ujság 1894. 3. sz. (Nekrolog.)

1848–49. történelmi Lapok. Kolozsvár. 1894. 31. l.

A m. n. múzeumi könyvtár példányairól.

Bakóczy János hajduböszörményi ref. lelkész szives közlése és gyászjelentés.

[Forrás: Magyar írók élete és munkái -Szinnyei József 1891]

(Hajdúböszörmény, 1817. márc. 21. – Hajdúböszörmény, 1894. jan. 17.)

ügyvéd, politikus. Az 1848-i népképviseleti országgyűlésen képviselő. Debrecenben jogi tanulmányokat folytatott. A szabadságharc kitörése után a hajdúböszörményi nemzetőrség századosa. Megszervezte a Bocskai huszárezredet. 1848. dec.-ben a Hajdúkerület kormánybiztosává nevezték ki. Közel állt Madarász László politikai köréhez. 1849 áprilisában a Radikális Párt tagja. A Szemere-kormány megalakulása után visszavonták kormánybiztosi megbízatását, júl. 6-án Kossuth azonban ismét kinevezte a Hajdúkerület, Szabolcs vármegye és Debrecen kormánybiztosává. A szabadságharc bukása után halálra, majd kegyelemből 10 évi várfogságra ítélték. Hét esztendeig raboskodott Josephstadtban. Kiszabadulása után a Gazdasági Lapok segédszerkesztője; 1861-ben a hajdúk főkapitánya, majd Debrecen város főispánja volt. – F. m. Szózat a Hajdúkerület ügyében (Pozsony, 1847).

[Forrás: Magyar életrajzi lexikon, Akadémiai Kiadó, 1994]